Ottlik Kert

Helyszín:  Budapest – Bukarest utca – Kosztolányi Dezső tér
Pályázat:   Ottlik Géza Kossuth és József Attila-díjas magyar író, műfordító emlékművének, illetve az emlékmű környezeti rendezésének megvalósítása
Eredményhirdetés:   2018. november 29.
Díjazás:   3. helyezés
Tájépítész vezető tervező:   ALMÁSI Balázs
Szobrászművész: KOLLER Margit
Tájépítész munkatárs:   Börcsök Brigitta

Ottlik Gézának remek kihívás emlékművet tervezni. Ha életművét meg kell fogni valahonnan, természetesen rögtön a fő műve kerül előtérbe: az Iskola a határon. Kiragadni motívumokat azonban se a regényből, se az életművéből nem szerettünk volna (pláne élettartamának egyetlen fázisából, mondjuk egy portré formájában), hiszen nála különösen érzékenyen fonódnak össze gondolatainak szálai, szövetei, összetett struktúrát képezve a részlegesen érzékelhető valóság tér-idő labirintusával. Ottlik egész életművében fókuszba állította „a szintaxisában inherens világkép – valóságértelmezés – tarthatatlan elnagyoltságát, sőt hamisságát”, mely nézőpontból a regény egy olyan valóságról szól, ami „nem aktuálisan létező, hanem létrejövő, nem zárt, kész valami, hanem szakadatlanul készülő, a nyelv, a fogalmi hálózatunk számára keletkező”. Ezért olyan formai megoldásokat kerestünk, ami ezt a permanens, kiterjedt és a különböző nézőpontokból más-más arcát mutató (tehát objektíve feltárhatatlan, szubjektív és élmény alapú) valóságot képes tükrözni és kihangsúlyozni az arra járók számára.

Közelebbről szemlélve az emlékmű a téren érzékelhető és befogadható látványt tükröződő felületeivel megismétli, de szét is bontja ezzel párhuzamosan. Kiemeli az itt és most érzékelhető környező terét, de a tekintetet nem engedi egy képet kirajzolni, párhuzamosan létező, lehetséges (világ)képek tárházát kínálja a befogadónak. Az Ottlik-i értelemben vett elbeszélésben rejlő nehézségek nem pusztán a visszaemlékezésben, hanem már a befogadásban gyökereznek: a különböző szűrökön átszűrt valóság élmények, eltérő pozíciók más-más képét rajzolják ki az érzékelhető dolgoknak. Így az installációnk formáját úgy alakítottuk ki, hogy a befogadó pozíciójából, helyzetváltoztatásaiból, figyelmének és kíváncsiságának mértékétől és egyéb aktuális körülményeitől függően eltérő képet kaphasson az őt körülvevő valóságból, mely képek mindegyike egyenértékű, ugyanarról szól, mégis mást mutat.

A Kosztolányi Dezső tér felépítése centrális szimmetriát mutat, vagyis a két főútvonal és az észak-déli gyalogos tengely egyenlő cikkekre osztja a kör alakú teret. A gyalogos átkötés déli irányban ezért a Bukarest utca szimmetrikus, lépcsőzetesen nyíló városépítészeti terének nem a középvonalába köt, hanem az Ottlik kertet annak északkeleti sarkán keresztül éri el. Így annak ellenére, hogy a térsor homlokzatai közel szimmetrikus teret formáznak, a tér/kert elrendezése nem lehet szimmetrikus. Ezt az aszimmetriát nem csak a gyalogos fő megközelítés, hanem a terület legértékesebb fájának    (magaskőris – Fraxinus excelsior) középtengelyhez viszonyított, kimozdult helyzete is indokolja, továbbá a területtől Délre található nagy vonzerővel bíró Tranzit kávézó megközelítése sem a középtengelyben, hanem attól keleti irányban eltolva található. Mindezekből következően a leendő tér gyalogos tengelye a középtengelytől keleti irányban kimozdított, nagyjából a jelenlegi utca tér felöli járdavonalába kell essen. A fő gyalogos áramlási irány téri helyzetét erősíti, hogy a nyugati térfal földszinti homlokzatával ellentétben, a keleti oldal földszintjén lehetőség van jövőbeni kulturális vagy valamilyen szolgáltató funkció befogadására.

Szobrunk elsősorban a Kosztolányi Dezső tér felől – de a Tranzit kávézó irányából is – jelszerű, invitáló szereppel bír. Felépítése, egy szavanna fás ligetének metaforájaként is értelmezhető. „Működésében” ősi ösztönök játszanak főszerepet. A különleges előtető, sátorszerű lombkorona felhőként véd a nyílt tér kitett világától, az oszlopok, mint a liget organikus törzs kötegei, ugyanakkor biztosítják a környék szemmel tarthatóságát védett pozícióból. A szobor alatti egységes, puha gumiburkolat, és a „plafon” tükröződő felülete további zsigeri hívószavak a látogatók beinvitálására, a különleges térélmény megismerésére. A szobor formáltságát tekintve kettős, egyfelől az áramló teret szimbolizálja, ugyanakkor maradásra is ösztönöz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..