Perszonális szubjektív térérzet, avagy a VILÁGKÍGYÓ

A világkígyó mindenkiben benne él, pontosabban mindenki egy világkígyóban él. A kígyó teste az az út, amit bejárunk életünk során. Az a tér, amely körülölel, s ahogy haladunk a térdben, s az időben, úgy fejlődik egy hosszú kígyóvá. Vagyis a körülöttünk lévő tér időbeni kivetülése. Hol szélesebb, hol egész keskeny. Léteznek csomópontok, ahol a teste elágazik. Egyik legfontosabb ilyen hely, ahonnan a távolságot számítjuk, ahova sokszor visszatérünk, ami tán a legkedvesebb helyünk, az otthonunk. Persze előfordulhat, hogy valakinek több ilyen is van, s valójában nem is tudja igazán eldönteni, hogy melyik is a legfontosabb. Más csomópontok legfőképp munkahelyekben öltenek testet. Ezekre a helyekre gyakran visszatérünk, s egy másik csőben haladunk tovább. A csőkígyó bonyolultsága személyiség függő. Sőt egy embert valamilyen szinten jellemez a kígyójának hosszúsága, elágazásai, s kuszasága. A kígyó teste általában az a tér, amit szemünk észlel. Néha kicsit tágabb, mert képzeletünk betéved egy-egy tárgy mögé (fa, ház, autó satöbbi).

Képzeletünk egyébként igen gyakran felidéz egy másik kígyó szakaszt, amit már egyszer vagy többször már bejártunk, s néha ez a kép kiegészíti a jelen kígyó falain túli világot. De bármilyen emlékkép, csak a kígyó falain belül képes barangolni, mert ez egy mondhatni zárt rendszer, amiből igazán csak a mozi, vagy a TV (manapság az internet) tud kiugrasztani. Ezek az eszközök vagy helyek egyfajta ablakok, melyeken beleláthatunk (elképzeléseink alapján) egy másik személy vagy személyek privát kígyójába.

Az általunk megélt kígyó gyakran vak bizonyos helyek iránt. Például egy város is szép lassan az egyre hosszabb csövekből épül fel, még a csövek képzeletünkkel kiegészítve egy komplett rendszert alkotnak. Ez a rendszer azonban az esetek nagy többségében csak a szabad terekre korlátozódik, az utcára, esetleg a boltokra, hivatalokra, közintézményekre, de nem terjed ki a házakon belüli térre, azok fölé, esetleg a belsőudvarokba, ismeretlen utcákra, akár a csatorna rendszerre, vagy a metró elég nagy részére (mivel ott egy kocsi szállít bennünket nagy sebességgel, s azt a teret nem is éljük meg igazán valósnak, csak a metró kocsi belsejét.) sem. A kígyó testében előfordulhatnak szünetek is. Abban az esetben, például ha alszunk, miközben egy jármű halad velünk (pl. Repülő), vagy akár akkor is, ha egy járművön például olvasunk. Akkor a képzeleti dimenzió átveszi a valós időbeni térélmény helyett az irányítást. Egyszerre részletgazdagon több kígyó testet nem tudunk felfogni. Legjobb esetben is csak sematikusan, de igen ritkán juthatunk “igazi” 3D térélmény részévé, ami túlmutat a látottakon, érzékeli a teljes teret, s jómagunkat szinte kívülről láthatjuk, mint a körülölelő tér egy kis objektumát. Ez idáig ilyen térélményben csak egyszer volt részem, de az igazán felemelő volt, s igen furcsa. Egyfajta teljesség, hatalmas tudással fűszerezve…

A kígyó azonban puszta fikció, csak fejünkben él. Itt és most nem létezik más, csak a körülöttünk lévő érzékelhető tér, amely a köröttünk lévő tárgyakig, falakig terjed, felvéve annak furcsa kusza alakját, mint a víz, a pohárét… A kígyó létezése azonban segít boldogulni a mindennapokban, így azt folyton növesztjük, dédelgetjük magunkban.

Mivel memóriánk kapacitása véges, a kígyó valójában nem is kígyó, hanem inkább valamiféle színes kaleidoszkóp-szerű mozaikos, vagy tán szilánkos rendszer. Bizonyos emlékek, térérzetek tisztán, erősen, míg mások csak halványan, sematikusan, vagy akár egyáltalán nem is léteznek benne. Rövidtávú memóriánkban még tán felidézhetjük folytonosságát, azonban hosszú távon ez lehetetlen. Ezért a kígyó “testének” legnagyobb része valójában hiányzik. Érdekes lenne összehasonlítani a “valós” kígyó testét, a memóriánkban élővel. Mivel a telefonoknak “hála”, szinte minden térbeli mozgásunkat rögzítik, ez nem is lenne oly nehéz. Sőt, egyes algoritmusok ebben a pillanatban is elemzik világkígyónk hálózatát, szerkezetét, jellemző, ismétlődő mintázatát, tulajdonságait. Hamarosan eljön az a kor, mikor bizonyos helyeken kígyónkat, mint egyfajta digitális ujjlenyomatot automatikusan – vagy akár jó pénzért –
hozzánk kapcsolnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..